Keresés:

A valóság feketén-fehéren egy karikaturista szemével

2013.10.02.

Baranyai-Vajda Zsuzsa

Nagyon kevés a karikaturista nő, itthon talán Szűcs Édua az egyetlen. Vicces, ugyanakkor elgondolkodtató grafikáival számos könyvben és újságban találkozhatunk. Négyévente önálló kötetben, az Édua-albumban jelennek meg sajátos humorú rajzai. Édua a valóságot veti papírra, egy másfajta megközelítésben, amire sokkal inkább illik a keser-édes fricskázás, mint a hétköznapi humor. Hogy rajzai megértéséhez humorérzék, vagy kifordított gondolkodásmód kell, mindenki döntse el maga…

» Hogyan lesz valakiből karikaturista?

- Mondhatom, hogy így születtem, hiszen másfél évesen már rajzoltam. Az ágyam mögött, a falvédő alatt telerajzoltam a falat. Kétéves koromban egy festés alkalmával vették észre a szüleim. Édesanyám és édesapám is festőművész volt, szabad szellemű légkörben nevelkedtem, így nem volt nehéz erre a pályára kerülni. 6-7 éves koromtól vannak már karikatúrának nevezhető rajzaim, de nem gondoltam volna, hogy karikaturista leszek, pedig visszagondolva minden utam ebbe az irányba vezetett. Mivel nem vettek fel Prágába bábtervezőnek, a tanárképző főiskola rajz szakára jelentkeztem. A főiskolán megismerkedtem a rajzfilmmel, ami tulajdonképpen megmozgatott karikatúra. Később, amikor a rajzfilmből kiszerettem, elkezdtem magamnak rajzolgatni, mígnem azt vettem észre, hogy karikatúrákat készítek.

» Sokan azt vallják, hogy kevesebb a jó humorú ember a nők körében. Neked ezt sikerült megcáfolni…

- Úgy gondolom, hogy a nőknek nagyon jó humorézékük van. Ha megfigyeljük őket egy társaságban, rájövünk, hogy fantasztikus beszólásaik vannak. A férfiak szeretnek a politikával foglalkozni, a nők általában szociálisan érzékenyebbek. Engem az általános emberi problémák foglalkoztatnak, nem rajzolok politikusokat. Nem azért, mert nem tudnám őket lerajzolni, hiszen ők is karakterek, megfoghatóak, egyszerűen nem érdekelnek.

» Honnan meríted egy-egy karikatúra témáját?

- Nem tudom. Ha valaki megbotlik előttem az utcán, vagy valami furcsaságot csinál, én nem feltétlenül rajzolom le. A karikatúra másról szól. Különösen az én grafikáim, amik nem beszélő rajzok – vannak ugyanis olyan karikatúrák, amik csak illusztrációk és alattuk egy viccet mesélnek el. Az én karikatúráim ilyen szempontból egy kicsit nehezebbek, mert egyetlenegy cím van, ami segít a megértésükben. Éppen ezért a rajznak kell olyannak lenni, hogy rávezesse a nézőt a kép mögöttes tartalmára. A karikatúra nem bántani akar, csak megmutatja azokat az apró-cseprő dolgokat, amik a világban vannak.

» Mi születik meg előbb a cím vagy a rajz?

- Nagyon érdekes, mert olyan, mintha a karikatúrák meg lennének fejemben. Én csak keresgélek az agyamban, mígnem teljesen készen kipattannak. A rajz és a cím egyszerre születik meg. Soha nem rajzskiccet készítek, hanem mindig leírom, hogy mi történik. A kép és az írás egy szinten van nálam.

» A kiállításon színes és fekete-fehér rajzokat is lehet látni. Mi határozza meg a színhasználatot?

- Én fekete-fehérben dolgozom, mert az a meggyőződésem, hogy a karikatúra fekete és fehér. Ha már színezzük, akkor egy kicsit lágyabb lesz, és nem éri el azt a csipkelődő hatást, ami a lényege. A festményeim viszont színesben készülnek. 17 éve halt meg az édesanyám, aki festőművész volt. Édesapám odaadta a festékdobozát, az oldószer volt számomra a „mamaszag”. Egy évig porolgattam, szorítottam a készletét, aztán úgy éreztem, hogy nem száradhatnak be a festékek, és elkezdtem festeni. De nem apu, nem anyu stílusában - ők egészen más vonalat képviseltek, édesapám konstruktivista-pointilista, édesanyám szürrealista volt - hanem a szatirikus festészetben teljesedtem ki.

Baranyai-Vajda Zsuzsa